@convar: upsz, juteszembe: a hűtlenség látszatát már éppenséggel nem kellett keltenie, mert akkorra Michel már tudta hogy az, hiszen akkor már tudta hogy megcsalta a bátyjával.
Mindegy, ezzel együtt is szörnyen túlzásnak érzem hogy a férfi ott fegyvert fog rá, sőt el is süti, annyira azért nem volt ott olyan parázs az a helyzet - OK, a nő nem akart vele beszélni, hát istenem, akkor vagy kivárja míg a nő kitombolja magát vagy odalép és lekever neki pár pofont (ahogy később meg is tette, azért sem értem mi szükség volt közben pisztolyhasználatra is), amitől egyből elment volna a nő kedve a további táncikától. Szóval továbbra is úgy gondolom a hogy film vége nagyon el lett rontva.
Viszont, amit még akartam az előbb írni, hogy elég méltatlannak találom a cikk címét ("És Isten megteremté a szajhát…"), hiszen a nő jellemábrázolása is elég jól sikerült, és abból pont az jött le amit pedig a blogíró is megjegyzett aztán, hogy "A kezdő képsorok – melyeken a Bardot alakította Juliette incselkedik Eric Carradine-nal, a nála jóval idősebb gazdag vállalkozóval – egyből azt a benyomást keltik, hogy a „nő” alatt a szajha archetípusát kell értenünk, legalábbis a rendező szerint. De nem ez a helyzet." De nem ám, azért sem értem akkor miért a főcím.
Az én személyes véleményem a filmről: sokáig egészen jól építkezik a cselekmény, azért is annyira fájó, hogy a végét mennyire elrontják. Innentől a köv. 3 bekezdésben spoiler hegyek!!!
Szóval, már az is túlzás sztem hogy egy testvér csak azért fegyvert fog a másikra, mert az egy időre (hozzáteszem elvileg jó szándékból, még ha amúgy nincs is igaza) korlátozni akarja a szabadságában.
Dehogy aztán a végén meg már azért le akarja lőni a nőt, mert az TÁNCOL, ill. hogy nem akarja abbahagyni??????????????????????????? WTF??????????????????????? Mégegyszer: tehát csak táncol a nő, tehát nem azon kapja hogy épp végigmegy a teljes zenekar rajta, sőt egyikük sem, sőt még csak csók sincs. Semmi. Semmi olyat nem tesz a nő ami akár a legcsekélyebb mértékben is a hűtlenség gyanúját jogosan kelthetné Michel-ben. Tényleg CSAK TÁNCOL, mindenféle"hátsó szándék" nélkül.
És a legvégén ezt még megtetézik azzal is hogy mindezek után Juliette visszamegy a férjéhez, mintha mi sem történt volna??????? Amikor az meg akarta ölni? Ennyi? megintcsak, WTF??????????????? Ki engedne el maga mellett ilyen könnyen egy ilyet, hogy valaki (mi esetünkben tehát ugye Michel) néhány órája még az életére tört??????????????
Viszont meg kell hagyni, egyvalamit azért végig tűpontosan ábrázolt a film: hogy a nők az öntelt, hímsoviniszta, őket egyáltalán nem tisztelő seggfejekre buknak. (Mert ahogyan Antoine bánik a filmben a nővel, azt nehéz volna enyhébb kifejezésekkel illetni.)
Meg persze még (számomra) nagy előnye volt a filmnek, mint minden ilyen régi filmnek, az az "időutazás" lehetősége ill. élménye, értem ezalatt hogy ezáltal már rég letűnt életviszonyokba egy kis betekintést nyerni. Nameg itt konkrétan pl. "ott lenni" velük az 50-es évek Saint-Tropezében, mert a település az persze még mindig létezik, sőt miazhogy, csakhogy pont ez az hogy már korántsem úgy, mint 65 éve. Két külön világ, de ezt persze általánosságban, tehát szimplán 1956 vs. 2019 összevetésében is mondhatom.
Szerintem egy kicsit túl hosszúra nyújtották. Kb 1 óránál kérdeztem magamtól, mi lesz a film második felében. És igen, nagyot esik a szinvonal, újra és újra visszatér ugyanahhoz a témához, felesleges karaktereket hoz be. Ennek ellenére a film első része zseniális, és elviszi a hátán a vontatott második részt is.
Nagyon jól mutatta meg az iskolai zaklatások mibenlétét (ez Japánban óriási probléma). A tanárok bemutatása különlegesen érdekes volt, mert ugyan fogadott az iskola jelnyelvre oktató tanárt, de a zaklatást simán elnézik. Nagyszerű jelenet volt, amikor a főhős - nem sokat spoilerezve - olyat tesz a lánnyal szemben, amit már nem lehet elnézni. Bemegy az osztályba az igazgató, határozatlanul makog, ebben pillanatban azonban az osztályfőnök, aki eddig mindent teljes közönnyel csinált, rácsap a táblára, rákiált Ishidára, és azt mondja: mindenki tudja, hogy te voltál. Ez volt a legzseniálisabb jelenet. Csak ezzel a néhány másodperccel megtudjuk, valójában mindenki tudott a bántalmazásokról, még a tanárok is, de senki nem tett semmit.
Nekem már csak ezért az egy jelenetért megérte megnézni az egész filmet. Ha jelent valamit a véleményem, simán nézhető film. Látszik, hogy nem Hollywoodban csinálták.
Érdekesnek tűnik így első blikkre, meg fogom nézni...
( Tom Wolfe könyve ugrott be, a "Festett malaszt", amelyben a modern festészet blöffjéről írt. majdnem 50 éve)
Filmekről, árnyaltan.
Filmtér blog
Utolsó kommentek:
convar · http://docs.google.com/document/d/1C9jtT9NLDNv_80m_U9Pv5X_LwJb3bFUqhOMhafMalGg/ 2019.03.23. 15:37:20
Mindegy, ezzel együtt is szörnyen túlzásnak érzem hogy a férfi ott fegyvert fog rá, sőt el is süti, annyira azért nem volt ott olyan parázs az a helyzet - OK, a nő nem akart vele beszélni, hát istenem, akkor vagy kivárja míg a nő kitombolja magát vagy odalép és lekever neki pár pofont (ahogy később meg is tette, azért sem értem mi szükség volt közben pisztolyhasználatra is), amitől egyből elment volna a nő kedve a további táncikától. Szóval továbbra is úgy gondolom a hogy film vége nagyon el lett rontva.
Viszont, amit még akartam az előbb írni, hogy elég méltatlannak találom a cikk címét ("És Isten megteremté a szajhát…"), hiszen a nő jellemábrázolása is elég jól sikerült, és abból pont az jött le amit pedig a blogíró is megjegyzett aztán, hogy "A kezdő képsorok – melyeken a Bardot alakította Juliette incselkedik Eric Carradine-nal, a nála jóval idősebb gazdag vállalkozóval – egyből azt a benyomást keltik, hogy a „nő” alatt a szajha archetípusát kell értenünk, legalábbis a rendező szerint. De nem ez a helyzet." De nem ám, azért sem értem akkor miért a főcím.
Na mindegy.
Bejegyzés: És Isten megteremté a szajhát…
convar · http://docs.google.com/document/d/1C9jtT9NLDNv_80m_U9Pv5X_LwJb3bFUqhOMhafMalGg/ 2019.03.23. 15:13:12
Szóval, már az is túlzás sztem hogy egy testvér csak azért fegyvert fog a másikra, mert az egy időre (hozzáteszem elvileg jó szándékból, még ha amúgy nincs is igaza) korlátozni akarja a szabadságában.
Dehogy aztán a végén meg már azért le akarja lőni a nőt, mert az TÁNCOL, ill. hogy nem akarja abbahagyni??????????????????????????? WTF??????????????????????? Mégegyszer: tehát csak táncol a nő, tehát nem azon kapja hogy épp végigmegy a teljes zenekar rajta, sőt egyikük sem, sőt még csak csók sincs. Semmi. Semmi olyat nem tesz a nő ami akár a legcsekélyebb mértékben is a hűtlenség gyanúját jogosan kelthetné Michel-ben. Tényleg CSAK TÁNCOL, mindenféle"hátsó szándék" nélkül.
És a legvégén ezt még megtetézik azzal is hogy mindezek után Juliette visszamegy a férjéhez, mintha mi sem történt volna??????? Amikor az meg akarta ölni? Ennyi? megintcsak, WTF??????????????? Ki engedne el maga mellett ilyen könnyen egy ilyet, hogy valaki (mi esetünkben tehát ugye Michel) néhány órája még az életére tört??????????????
Viszont meg kell hagyni, egyvalamit azért végig tűpontosan ábrázolt a film: hogy a nők az öntelt, hímsoviniszta, őket egyáltalán nem tisztelő seggfejekre buknak. (Mert ahogyan Antoine bánik a filmben a nővel, azt nehéz volna enyhébb kifejezésekkel illetni.)
Meg persze még (számomra) nagy előnye volt a filmnek, mint minden ilyen régi filmnek, az az "időutazás" lehetősége ill. élménye, értem ezalatt hogy ezáltal már rég letűnt életviszonyokba egy kis betekintést nyerni. Nameg itt konkrétan pl. "ott lenni" velük az 50-es évek Saint-Tropezében, mert a település az persze még mindig létezik, sőt miazhogy, csakhogy pont ez az hogy már korántsem úgy, mint 65 éve. Két külön világ, de ezt persze általánosságban, tehát szimplán 1956 vs. 2019 összevetésében is mondhatom.
Bejegyzés: És Isten megteremté a szajhát…
Dr Smit Pal... 2018.09.18. 12:04:43
Bejegyzés: Kellett nekünk az új Predator?
filmtér 2018.09.16. 14:10:39
De köszönjük nagyon a jól kifejtett véleményt! ;)
Bejegyzés: Iskolai zaklatás japán módra
nts 2018.09.06. 17:04:27
Nagyon jól mutatta meg az iskolai zaklatások mibenlétét (ez Japánban óriási probléma). A tanárok bemutatása különlegesen érdekes volt, mert ugyan fogadott az iskola jelnyelvre oktató tanárt, de a zaklatást simán elnézik. Nagyszerű jelenet volt, amikor a főhős - nem sokat spoilerezve - olyat tesz a lánnyal szemben, amit már nem lehet elnézni. Bemegy az osztályba az igazgató, határozatlanul makog, ebben pillanatban azonban az osztályfőnök, aki eddig mindent teljes közönnyel csinált, rácsap a táblára, rákiált Ishidára, és azt mondja: mindenki tudja, hogy te voltál. Ez volt a legzseniálisabb jelenet. Csak ezzel a néhány másodperccel megtudjuk, valójában mindenki tudott a bántalmazásokról, még a tanárok is, de senki nem tett semmit.
Nekem már csak ezért az egy jelenetért megérte megnézni az egész filmet. Ha jelent valamit a véleményem, simán nézhető film. Látszik, hogy nem Hollywoodban csinálták.
Bejegyzés: Iskolai zaklatás japán módra
Before · http://azbeszt.blog.hu 2018.07.31. 09:14:21
Bejegyzés: Volt egyszer egy egyedi szuperhősfilm...
filmtér 2018.07.30. 21:09:05
Bejegyzés: Volt egyszer egy egyedi szuperhősfilm...
filmtér 2018.07.30. 21:07:33
Bejegyzés: Volt egyszer egy egyedi szuperhősfilm...
Berelhetoreklamfelulet 2018.07.30. 15:20:21
Bejegyzés: Volt egyszer egy egyedi szuperhősfilm...
Libuel 2018.07.29. 14:57:24
Bejegyzés: Volt egyszer egy egyedi szuperhősfilm...
filmtér 2018.07.25. 21:23:49
Bejegyzés: A jelenkor összes műve hamis!
rozsomák 2018.07.25. 20:53:00
( Tom Wolfe könyve ugrott be, a "Festett malaszt", amelyben a modern festészet blöffjéről írt. majdnem 50 éve)
Bejegyzés: A jelenkor összes műve hamis!
filmtér 2018.07.21. 17:35:12
Bejegyzés: És Isten megteremté a szajhát…
dez01 2018.07.20. 14:15:15
Bejegyzés: És Isten megteremté a szajhát…
gigabursch 2018.07.20. 07:28:05
Bejegyzés: És Isten megteremté a szajhát…