Filmekről, árnyaltan.

Filmtér blog

És Isten megteremté a szajhát…

2018. július 18. - filmtér

Roger Vadim '56-os filmjének címe elég beszédes; a nő ősmintáját próbálja elénk tárni és egy személybe építi bele a férfiakkal játszadozó ribanc és a hűséges feleség archetípusát.

brigitte-bardot-no-film-isten-szexi-meztelen-kep.jpg

Hosszabb kihagyás után újra elmentem a Francia filmklub egyik vetítésére, és ezennel egy általam még nem látott alkotásra váltottam (támogatói) jegyet. Az És Isten megteremté a nőt talán Roger Vadim rendező legnagyobb dobása a Barbarella mellett, már csak azért is, mert a történetet később újraforgatta amerikai stábbal ’88-ban.

Egy biztos, Vadimról előbb talál az ember magánéleti és bulvár cikkeket, mint a munkásságáról szóló mély, alapos tanulmányokat. Persze miért is hagyna figyelmen kívül a bulvár egy olyan embert, aki kavart Brigitte Bardot-val, Catherine Deneuve-val és Jane Fondával? A kérdés inkább az; van-e másik dimenziója a rendezőnek azon kívül, hogy a filmjeihez megtalálta az adott kor legtündöklőbb színésznőit? Tud-e mély és velős üzenettel szolgálni akár a mai néző számára is?

brigitte-bardot-no-film-szexi-meztelen-kep.jpg

Beszédes a cím, Vadim igyekszik megmutatni mi is a nő, avagy a nő ideája. Mi a nő eredeti állapota, miként teremtette Isten?

A kezdő képsorok – melyeken a Bardot alakította Juliette incselkedik Eric Carradine-nal, a nála jóval idősebb gazdag vállalkozóval – egyből azt a benyomást keltik, hogy a „nő” alatt a szajha archetípusát kell értenünk, legalábbis a rendező szerint. De nem ez a helyzet.

brigitte-bardot-nok-film-szexi-isten_megteremte_a_not-kep.jpg

Más hasonló, a női vonzerőt tárgyaló filmekkel (mint például a 2000-es Maléna) ellentétben Juliette egész árnyalt képet ad a „nőiességről”. Bár tekintete és öltözködése a film végéig kihívó, apró motívumokból összerakható annak a nőnek a képe, aki egyszerre egy hűséges feleség, anya-típus és mindemellett nem kicsit dögös. Tehát A (nagybetűs) nő.

Juliette tragédiája nem az, hogy képtelen egy férfi mellett leélni az életét, hanem, hogy az a férfi, akivel erre képes lenne, azt gondolván, hogy a lány nem több holmi szajhánál, abszolút nem hajlik az elköteleződésre. Juliette-tel legalábbis soha.

brigitte-bardot-no-film-szexi-tengerpart-kep.jpg

Mindezt tetézi, hogy a lány végül dacból összeházasodik szívszerelmének öccsével, a naív és gyermeteg Michel-lel. Jól esik neki, hogy a srác nem azt a városszéli ribancot látja benne, amit mindenki más, továbbá az is, amilyen odaadóan, szereti őt annak ellenére, hogy sokan próbálták lebeszélni erről a házasságról.

Csakhogy mindig ott van a közelben Antoine. Antoine, aki csak játékszerként kezelte és az érzelmei helyett az eszére hallgatva soha nem akarta megkérni a kezét, Juliette legszívesebben mégis fülébe kiáltaná az igent, még mindig. A lány hosszú ideig próbálja magát győzködni arról, hogy Michel mellett a helye, és valóban tiszteli, becsüli őt, de érzelmei és vágyai ennél erősebbek.

brigitte-bardot-nok-film-szexi-meztelen-kep.jpg

Juliette kishíján beleőrül a kettősségbe. Abba a kettőségbe, amit a benne rejlő azonos mértékű és erejű ’szajhaság’ és ’asszonyság’ ősminta okoz. Egyik nem bír a másikkal; végtelen és örökké eldöntetlen belső küzdelem a része.

Könnyebb lenne a sorsa "egyszerű lotyóként".

 

A bejegyzés trackback címe:

https://filmter.blog.hu/api/trackback/id/tr7914119659

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

dez01 2018.07.20. 14:15:15

Vagy luxuskurvaként....

filmtér 2018.07.21. 17:35:12

@dez01: Az még egy fokkal jobb lenne neki, és gondolom kereset is lenne rá :-D

convar · http://docs.google.com/document/d/1C9jtT9NLDNv_80m_U9Pv5X_LwJb3bFUqhOMhafMalGg/ 2019.03.23. 15:13:12

Az én személyes véleményem a filmről: sokáig egészen jól építkezik a cselekmény, azért is annyira fájó, hogy a végét mennyire elrontják. Innentől a köv. 3 bekezdésben spoiler hegyek!!!

Szóval, már az is túlzás sztem hogy egy testvér csak azért fegyvert fog a másikra, mert az egy időre (hozzáteszem elvileg jó szándékból, még ha amúgy nincs is igaza) korlátozni akarja a szabadságában.

Dehogy aztán a végén meg már azért le akarja lőni a nőt, mert az TÁNCOL, ill. hogy nem akarja abbahagyni??????????????????????????? WTF??????????????????????? Mégegyszer: tehát csak táncol a nő, tehát nem azon kapja hogy épp végigmegy a teljes zenekar rajta, sőt egyikük sem, sőt még csak csók sincs. Semmi. Semmi olyat nem tesz a nő ami akár a legcsekélyebb mértékben is a hűtlenség gyanúját jogosan kelthetné Michel-ben. Tényleg CSAK TÁNCOL, mindenféle"hátsó szándék" nélkül.

És a legvégén ezt még megtetézik azzal is hogy mindezek után Juliette visszamegy a férjéhez, mintha mi sem történt volna??????? Amikor az meg akarta ölni? Ennyi? megintcsak, WTF??????????????? Ki engedne el maga mellett ilyen könnyen egy ilyet, hogy valaki (mi esetünkben tehát ugye Michel) néhány órája még az életére tört??????????????

Viszont meg kell hagyni, egyvalamit azért végig tűpontosan ábrázolt a film: hogy a nők az öntelt, hímsoviniszta, őket egyáltalán nem tisztelő seggfejekre buknak. (Mert ahogyan Antoine bánik a filmben a nővel, azt nehéz volna enyhébb kifejezésekkel illetni.)

Meg persze még (számomra) nagy előnye volt a filmnek, mint minden ilyen régi filmnek, az az "időutazás" lehetősége ill. élménye, értem ezalatt hogy ezáltal már rég letűnt életviszonyokba egy kis betekintést nyerni. Nameg itt konkrétan pl. "ott lenni" velük az 50-es évek Saint-Tropezében, mert a település az persze még mindig létezik, sőt miazhogy, csakhogy pont ez az hogy már korántsem úgy, mint 65 éve. Két külön világ, de ezt persze általánosságban, tehát szimplán 1956 vs. 2019 összevetésében is mondhatom.

convar · http://docs.google.com/document/d/1C9jtT9NLDNv_80m_U9Pv5X_LwJb3bFUqhOMhafMalGg/ 2019.03.23. 15:37:20

@convar: upsz, juteszembe: a hűtlenség látszatát már éppenséggel nem kellett keltenie, mert akkorra Michel már tudta hogy az, hiszen akkor már tudta hogy megcsalta a bátyjával.

Mindegy, ezzel együtt is szörnyen túlzásnak érzem hogy a férfi ott fegyvert fog rá, sőt el is süti, annyira azért nem volt ott olyan parázs az a helyzet - OK, a nő nem akart vele beszélni, hát istenem, akkor vagy kivárja míg a nő kitombolja magát vagy odalép és lekever neki pár pofont (ahogy később meg is tette, azért sem értem mi szükség volt közben pisztolyhasználatra is), amitől egyből elment volna a nő kedve a további táncikától. Szóval továbbra is úgy gondolom a hogy film vége nagyon el lett rontva.

Viszont, amit még akartam az előbb írni, hogy elég méltatlannak találom a cikk címét ("És Isten megteremté a szajhát…"), hiszen a nő jellemábrázolása is elég jól sikerült, és abból pont az jött le amit pedig a blogíró is megjegyzett aztán, hogy "A kezdő képsorok – melyeken a Bardot alakította Juliette incselkedik Eric Carradine-nal, a nála jóval idősebb gazdag vállalkozóval – egyből azt a benyomást keltik, hogy a „nő” alatt a szajha archetípusát kell értenünk, legalábbis a rendező szerint. De nem ez a helyzet." De nem ám, azért sem értem akkor miért a főcím.

Na mindegy.
süti beállítások módosítása