Szinte mindannyiunkat aláztak már meg osztálytársak, ismerősök vagy akár ismeretlen emberek előtt. Ha kíváncsi vagy egy szívbemarkoló történetre, ami ezzel a jelenséggel foglalkozik, bátran ajánljuk a Silent Voice című animét!
Az iskolai szekálás általánosan jelenlévő jelenség. A célpontjai általában azok a gyerekek, akik valamilyen módon kilógnak a sorból, mások, mint a többiek, más iránt érdeklődnek, másként öltözködnek vagy éppen valamilyen testi, szellemi, értelmi fogyatékossággal kell együtt élniük. Ezáltal tökéletes célpontjává válnak a szekálásnak. Lesz legalább egy gyerek, aki fel akar vágni a többiek előtt, hogy ő milyen menő, vagy nem rendelkezik a megfelelő szociális érzékenységgel, mert a szülei nem tanították meg rá, esetleg csak simán gyökér, aki azt hiszi nagyon vicces.
A szekálás a viszonylag ártalmatlan viccelődéstől akár a komoly tettlegességig is fajulhat. Ilyenkor mit tehet a bántalmazott gyerek? Vagy csendben tűri a megaláztatást vagy kiáll magáért, amitől csak rosszabb lesz a helyzet. A szekáló gyerek pedig sokszor fel sem fogja, hogy azzal, amit csinál, a másiknak fájdalmat okoz. Simán elfelejti és továbblép. Nem kell szembenéznie a következményekkel. Ha viszont mégis akkor tenne?
Yoshitoki Öima 7 kötetes mangájából, melynek témája az iskolai szekálás 2016-ban készült animációs adaptáció. A cikk a manga ismerete nélkül kizárólag az animációs filmre hagyatkozva íródik. Shoya Ishida éppen rendezi életének utolsó tartozásait, majd öngyilkosságot akar elkövetni egy hídról leugorva, de megzavarják, így hazaindul. Út közben egy visszaemlékezés során kiderül, hogy általános iskolában egy hallássérült kislány került az osztályukba, Shoko Nishimiya, akivel egy füzeten keresztül lehetett kommunikálni írásban. A diákok furcsán fogadják a kislányt, de valamennyire közreműködnek a dologban. Ishida viszont a kezdetektől fogva szekálni kezdi a kislányt, megalázó dolgokat ír róla a táblára, a vízbe dobja a füzetét, többször is megrongálja a hallókészülékét és már tettlegességig is fajul a helyzet. Nishimiya mindezek ellenére többször is felajánlja a barátságát, de csak elutasításra talál. Később a kislány más iskolába kerül Ishidának pedig szembe kell néznie a következményekkel.
Nagyon nehéz és szívszorító végignézni ezeket a jeleneteket, ha az ember rendelkezik minimális empátiával. Hitelesen ábrázolja a szekáló-szekált kapcsolatot, az osztálytársak, tanárok és szülők reakcióit. Az osztály egy része megpróbál barátkozni Nishimiyá-val mások pedig Ishidához hasonlóan piszkálják a lányt. A tanárok is igyekeznek segíteni, felfogadnak egy oktatót, aki jelelni tanítaná a gyerekeket.
A szülők pedig igyekeznek kulturáltan megoldani a helyzetet. Ishidának pedig rá kell jönnie, hogy mindennek van következménye. Az eset miatt az anyja adósságba veri magát, Ishidát pedig kiközösítik. Középiskolásként újra találkozik Nishimiyával és eldönti, hogy jóváteszi a múltban elkövetett hibáit.
A film alapvető tematikája a kapcsolatteremtés és annak nehézségei, buktatói, amit Nishimiya siketsége és jelelése, valamint az ezzel járó nehézségek is szimbolizálnak. Emellett önmagunk elfogadása, a megbocsátás és a vezeklés is fontos szerepet kapnak a cselekményben. A japánokra jellemző furcsa humort Ishida új barátja Tomohiro Nagatsuka szolgáltatja, akit Ishida ironikus módon egy szekálótól ment meg. Ez a humor azonban nem megy a történet rovására, nem rondít bele a drámai jelenetekbe, csak akkor van jelen, amikor kell. Az érzelmek és emberi kapcsolatok összetettek, mentesek a giccstől és a túlzásoktól. A karakterek is összetett jellemek, ezáltal emberiek és könnyű megérteni őket valamint átérezni a helyzetüket. Mindközül Ishida karakterútja a legérdekesebb. Úgy érzi, nem érdemli meg az életet, a barátokat, de mégis megtesz mindent a megváltásért, amit önmaga elé tűzött ki célul. Sok apró gesztussal, figyelmességgel, megértéssel és empátiával közeledik Nishimiyához, mindkettejük családjához és régi osztálytársaihoz. Emellett önvizsgálatot is tart a régi cselekedeteiről és régi barátait is felszólítja erre. Nishimiya pedig próbál boldogulni a kapcsolatteremtési és kommunikációs nehézségeivel a maga kedves és ártatlan módján, és megbirkózni az élettel. De ez egyedül szinte lehetetlen.
A film vizuálisan nagyon szép, az animáció hibátlan, a karakterek arcábrázolása a szokásos japán egyszerűséget követi így, akit ez, illetve az animék nem érdekelnek vagy taszítanak nem ajánlható. Mindenki másnak viszont egy érzelmes, összetett felnőtt élményt ígér, amelyben számos témát sikeresen boncolgat.
Írta: Szamotni Péter
