A jelenlegi Marvel és DC filmek dömpingjében talán már el is felejtettük, hogy valaha készültek a zsáneren belül elképesztően egyedi és különleges alkotások. Ilyen volt az Erő Krónikája is.

Andrew egy végzős középiskolai tanuló elhatározza, hogy kamerával megörökíti a mindennapjait. Matt, az unokatestvére elhívja egy buliba, ahol Steve-vel a diákönkormányzat elnökjelöltjével furcsa kristályokat találnak a föld alatt, amiktől képességeket kapnak. Képesek lesznek a telekinézisre, a repülésre és bizonyos fokig a testük is megerősödik. A srácok nagy örömmel vetik bele magukat a képességeik felfedezésébe, de Andrew instabil természete gondokat okoz.

Josh Trank első nagyjátékfilmes rendezésében biztos kézzel vezényli a történetet. A dráma átélhető és mérsékelt, a humor kellemes, az érzelmek pedig hitelesek. Ilyen hatásos repülési jelenet talán nincs más képregény filmben.  Mindhárom főszereplő remekül lett kiválasztva és nagyon jól is alakítanak. Michael B. Jordan Steve szerepében a laza karizmatikus, népszerű srác, Alex Russel Andrew unokatestvéreként az átlagos srác, Andrewt pedig Dane DeHaan kelti életre fantasztikusan.

A kézi kamera állandó használatán sem érezhető, hogy azért alkalmaznák, mert akkoriban az volt a menő. Helyette funkciója van a történetben, a mindent rögzítő és blogoló generációra reflektálnak vele. Később, amikor a srácok megkapják a képességeiket, a telekinézis révén a kamera mozgatása diegetikussá válik. Emellé pedig párosul a kézi kamerából adódó dokumentarista jelleg, amely elképesztő hitelességet és beleélést tesz lehetővé. Viszont mindezek mellett a film legnagyobb értéke az üzenete, ehhez viszont meg kell vizsgálnunk Andrew karakterét.

Andrew helyzete összehasonlítható Peter Parkerével (Pókember), csak éppen sokkal szomorúbb és valóságosabb. Amíg Peter az 1960-as évek családi idilljében nevelkedett szerető rokonok között, addig Andrewnak egy agresszív, iszákos és bántalmazó apa jutott és egy súlyosan beteg anya. Az iskolai élet sem könnyű számára, egyes diáktársai rászállnak, nem boldogul a lányokkal, nincsenek barátai sem. Vajon mi történik ha egy ilyen srác kap képességeket? Először nyilván örül az új képességeinek, kitörési pontnak tekinti, aztán persze jönnek a problémák és az instabilitása miatt nem tudja kezelni és rossz döntéseket hoz.

Azzal, hogy képességeket kap valaki nem lesz népszerűbb, nem kapja meg a csajt, nem lesz boldogabb az élete, legfeljebb a mesékben. Nem a hős születését nézzük végig, hanem a gonoszét. Az igazi tragédia, hogy lehetett volna másképp is, de végül elkerülhetetlenné vált.

Az Erő Krónikája egy egyedi gyöngyszem a sablon képregény filmek tengerében.

Írta: Szamotni Péter