Hitchcockról mindenkinek a Psycho, a Madarak, vagy a Hátsó ablak jut eszébe először, de mi a helyzet a rendező kevésbé ismert filmjeivel? Némelyik talán több reflektorfényt érdemelne, ilyennek gondoljuk cikkünk alanyát; A Kötelet is.
Vajon, honnan ered a felsőbbrendűség érzete és gondolata az emberben? A gyerekkori elkényeztetésből és rossz nevelésből, esetleg a szülőktől eltanult viselkedési mintákból, vagy egy, a gyerek számára befolyással bíró személy gondolataiból? Azért mert valaki fehérebb, gazdagabb vagy okosabb, már különb lesz a másiknál? A születésnél meglévő élethelyzet és képességek feljogosítanak a kivagyiságra? A bőrszín, az intelligencia és a társadalmi helyzet olyan attribútumok melyekért egy gyerek nem tett semmit, hogy elérje mégis úgy érzi, hogy ő a világ közepe.
Alfred Hitchcock Kötél című filmjének elején a folyamat már végbement és a következményét láthatjuk. Brandon és Phillip megölik osztálytársukat, Davidet, elrejtik egy régi ládában, majd partyt szerveznek, ahová meghívják David szüleit, menyasszonyát, valamint régi tanárukat. Hogy miért? Ők megtehetik, hiszen felsőbbrendűek. Hitchcock a nézőpont használatával a gyilkosok cinkosává teszi a nézőt, abban a kiváltságos helyzetben van, hogy tudja mi történt, hogyan zajlott a gyilkosság, de ezzel a kiváltsággal teher is jár, vajon mikor és hogyan bukik le az egész? A rendező a későbbiekben is alkalmazza a nézőpontot - a Hátsó ablak című filmjében, ahol a súlyosan sérült és emiatt mozgásképtelen főhős egy távcsővel nézi a szomszéd házat és lát egy gyilkosságot – ezzel mutatja meg az érem másik oldalát.
A kötél forgatókönyvét Patrick Hamilton színházi darabjából adaptálták a nagyvászonra, így a szövegkönyv rendkívül erős, valamint téma gazdag. Tárgyalja a gyilkosság, mint művészet és alkotás témáját, a domináns és alárendelt fél viszonyrendszerét, valamint a Neitzsche übermensch fogalmát. Valahol már szürreális megfigyelni ekkora egót és gőgöt a gyilkosok részéről. A két férfi kapcsolatának alakulása a történet előre haladtával és a feszültség növekedésével érdekes változáson megy keresztül. Eleinte Brandon abszolút domináns és Phillip teljesen meghunyászkodik előtte, de az előbb említett feszültség és némi alkohol hatására Phillip már szembe már szállni Brandonnal. Hitchcock nagy szakértelemmel és odafigyeléssel prezentálja az eseményeket. Nagyon hosszú beállításokkal dolgozik, amivel egyrészt eléri, hogy a néző is ott érezze magát a szereplők között, valamint fenntartja és fokozza a feszültséget, a helyzet kikerülhetetlenségét, a néző és a gyilkosok sem tudnak elmenekülni a szituációból. A kiutat és a fellélegzést a vágások jelentenék, amik persze jelen vannak, csak olyan formában vannak megvalósítva, hogy nem törik meg a folyamatosságot és így kvázi láthatatlanok maradnak. Ebből is látszik, hogy már nem lehet újat kitalálni, sokat a 21. század vívmányaként ünnepelték a vágatlan jeleneteket, tévesen.
Továbbá a kamera csak a szoba egyik oldalát mutatja, csak 180 fokig mozdul el, így kölcsönöz színházi jelleget a történésekhez, hasonlóan a Hátsó ablakhoz, amelyben a szomszéd ház ablakai és erkélyei kis színpadokként funkcionálnak. Korát meghazudtoló technikai megoldások, remek színészi játék és lebilincselő történet jellemzik az alkotást, amelyet minden filmkedvelőnek látnia kell.
Írta: Szamotni Péter
