Filmekről, árnyaltan.

Hogyan szeress egy drogbárót?

2018. augusztus 21. - filmtér

Nem kevés mozgóképes adaptáció készült már Pablo Escobar életéről és „munkásságáról”, de vajon tud-e újat mutatni a nemrégiben mozikba kerülő Escobar c. film?

escobar-penelope-cruz-javier-bardem-kep.jpg

Loving. Pablo. Amerikában ezt a két szót kell a jegypénztárnál bemondanod, ha szeretnéd megtekinteni a filmet; ez egyébként már eleve az alkotás alapjául vett könyv címének félbevágott változata (Loving Pablo, Hating Escobar), amit a magyar fordítók nemes egyszerűséggel Escobar-rá kurtítottak.

Annak ellenére, hogy a hazai címadások gyakran sikerülnek szemet forgatóan erőltetettre, jelen filmünk esetében az Escobar elnevezés inkább mondható hűnek a tartalomhoz, mint eredeti változata.

penelope-cruz-szexi-escobar-javier-bardem-kep21.jpg

Bár félek, nem arról van szó, hogy a fordítók a filmet megnézve, a cselekményt alaposan átgondolva és azt mérlegelve hozták volna meg döntésüket. Úgy képzelem el, mindössze annyi történt, hogy kevésbé érezték eladhatónak az alkotást azzal az egynél több dimenziós gondolatisággal, ami az amerikai cím mögött rejtőzik – azaz a drogbáró nőkhöz fűződő különös viszonyával. „Itt egy a fontos! Escobar!” – gondolták.

Ennél viszont még talán fájóbb az, hogy a filmkészítők ugyanerre a logikára alapozva hozták meg döntéseiket a forgatókönyvet és a rendezést illetően. "Hagyjuk a nőket, vessük el a pszichopata üzletember románcait feltáró koncepciót; maradjon Pablo a reflektorfényben, csakis Pablo, az ő sajátos életútja és feltörekvése!"

pablo-escobar-javier-bardem.jpg

Ezt a sajnálatos tényt még Penelopé Cruz rikító ruhakollekciója, gigantikus méretű fülbevalói és a sminkes Oscar-díjért versenyző változatos hajkoronái sem képesek elfedni, sőt, az általa játszott riporternő karakterének kizárólagosan a felsoroltakkal való „jellemzése” még fel is hívja a szemfülesebb nézők figyelmét erre a deficitre, vagy félreértelmezésre. Mindenki más meg élvezheti a 80-as évek legkülönbözőbb és legvadabb női divatjainak felvonultatását néhány megvillanó dekoltázs reményében. Ugyan már, srácok...

Persze, értjük, ez a Virginia csábos, vonzó és szívesen csavarná ujja köré a világ legbefolyásosabb férfiainak bármelyikét – főleg egy méregdrága gyémántgyűrű formájában –, de még a legelvetemültebb, "legpénzéhesebb" kéjhölgyekről is lehet ennél sokkal mélyebb lélektani drámát "eszkábálni". Pláne, ha az a kéjhölgy bejáratos egy olyan veszélyes emberhez, mint Pablo Escobar.

penelope-cruz-escobar-vacsora-javier-bardem-kep1.jpg

Cruz karaktere tehát ennyi; bűbájos, mint mindig, pazar látványt nyújt a kolumbiai hírcsatornán, megéri vele mutatkozni különböző impozáns éttermekben, ha a hatalmunkat akarjuk demonstrálni, és persze kiváló 'háztáji' életrajzíró válhat belőle, ha invesztálunk egy kicsit ékszergyűjteményének bővítésébe – gondolja Pablo, miközben roskadásig tömi a riporternő bőröndjét pénzkötegekkel.

Aztán ez kicsit máshogy sül el. Erről tanúskodik a film megléte is.

penelope-cruz-escobar-vacsora-javier-bardem-tv.jpg

Ugorjunk most Escobarnak és kedves feleségének hullámvölgyes és szintén alulreprezentált kapcsolatára. Számomra ez a cselekményszál adta – rövidsége ellenére – a film igazán erős drámai pillanatait. Marianak nem csak hogy abban a tudatban kell élnie, hogy kedvese TV riporterekkel etyepetyél, de gyermekei is állandó veszélynek vannak kitéve egy ilyen férj mellett, akinek pénzszerzési technikáiba – idegösszeomlás elkerülése végett – jobb bele sem gondolni.

Mindezek mellett Maria képes szeretni férjét és mellette marad, amíg csak tud. Lehet mást tenni egy ilyen félelmetes zsarnok szorító ölelésében? Nos, úgy gondolom igen. Escobar egy pszichopata, képtelen szeretni, de annál hajlamosabb a tiszteletre. Arra a fajta tiszteletre, ami nekünk, lélekkel rendelkező egyéneknek is példaértékű lehet (ez persze nem mentesíti a kolumbiai maffiózó gyalázatos és embertelen tetteit). Tiszteli Mariat, mert nem felejti, hogy ez a hűséges nő mellete állt már akkor is, mikor ő még senki sem volt, mikor jövője teljesen kilátástalannak tűnt. Ezt egy rendkívül erős jelenetben szemére is hányja a még több csecsebecséért kuncsorgó Virginiának.

pablo-escobar-javier-bardem-feleseg.jpg

A női szereplők kitárgyalása után hadd vegyek egy nagy levegőt, hogy egy 180 fokos fordulatottal kijelentsem: ez a film (az előbbi vádaktól eltekintve) kicseszett jó!

Nem viccelek! Elképesztően pörgős ritmusának köszönhetően az első perctől beszippantja közönségét, izgalmasabbnál izgalmasabb jelenetekkel szórakoztatja, és mindemellett a 80-as évek ízlésesen remixelt látványvilágával és a kitűnően összeválogatott aláfestőzenékkel olyan atmoszférát teremt a rendező, amit az egyszeri néző sajnálkozva "hagy ott" a moziteremben.

penelope-cruz-escobar-vacsora-javier-bardem-hir.jpg

Úgyhogy így állunk; egy nagyon vagány, mozgalmas és helyenként drámai filmalkotás, amihez a készítők rossz címet választottak. Ez pedig nem mellékes dolog!

Nagyon szívesen megnéznék egy olyan verziót, amiben Pablo szinte kizárólag a hálószobákban, konyhákban, éttermekben, családi vacsora közben látható erőteljes drámai jelenetek közepette, mert így továbbra se tudom; milyen egy pszichopata szerelmi élete, milyen lehet szeretni Escobart...?

Figyelem! Az itt látható képek nem reprezentálják megfelelő arányban a filmben ténylegesen a nőkre szánt játékidőt. A cikk írója és szerkesztője törekedett arra, hogy legalább e blogon biztosítva legyen a női szereplőknek a cím alapján kijáró nagyobb reflektorfény.

penelope-cruz-escobar-vacsora-javier-bardem-kep.jpg

Írta: Süll Kristóf

bird_1.jpg @sullkrisz

A bejegyzés trackback címe:

https://filmter.blog.hu/api/trackback/id/tr6514192405

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.