Filmekről, árnyaltan.

Bár ne rúgtak volna gólt!

2018. június 22. - filmtér

Foci és magyarok? Az tuti, hogy érdekes párkapcsolat ez, nem kevés megcsalással, veszekedéssel és szomorúsággal. A keserédes viszont mégiscsak édes, nézzük meg az egyik legjobb magyar focis filmet!

foci-football-labdarugas-bajnoksag-labda-vb_1.jpg

Ahogy a csapatok voltak régen a képen, elől a srácok és az edzők középen

Középről haladva induljunk ki, a csapatunk (fő) edzője ezúttal Fábri Zoltán, egyike a leghíresebb, legtehetségesebb magyar filmrendezőknek. Olyan kultusz-produkciók jegyzője, mint a Körhinta, Hannibál Tanár úr, Édes Anna, Pál utcai fiúk, Isten hozta Őrnagy úr, Ötödik pecsét és még lehetne sorolni. A forgatókönyvet Bacsó Péterrel írta. Ő kereste meg az ötlettel Fábrit, amit egy kijevi kenyérgyár munkásairól szóló történet szolgáltatott.

garas-dezso-magyarok-foci-bajnoksag-csapat-vb.jpg

A sztori

1944, Ukrajna, munkaszolgálatos magyar tábor. Hitler szülinapja. Valamivel csak meg kellene ünnepelni a Führert. A német tiszt felismeri, hogy a rabok között ott van Ónodi, a híres csodacsatár, azonnal megszüli a nagy ötletet. Foci lesz, kérem! Német – Magyar meccs! Sinkovits megkapja a feladatot, hogy verbuváljon össze kedve és belátása szerint egy válogatottat, akiknek természetesen kiváltságos helyzet jár: „rendes” étel és az edzések miatt a munka mellőzése. Na, hát ekkor már mindenki a csapat tagja akar lenni, Ónodi pedig ezzel a mentalitással nehezen küzd meg.

garas-dezso-sinkovits-imre-fabri-zoltan-naci-foci-film_1.jpg

 A keret

A laikus nézné már a focit, sör, bor, chips bekészítve. De a szakemberek még mindig a játékosokat, a csapat felépítését tárgyalják: miért van ő ott elöl, ki nincs ott a keretben, miért, ki sérült le. Nézzük akkor meg a fontosabb csapattagokat!

Márkus László – Pogány Csöpi: Márkus szerepe itt a szórakoztatás. Bár megoszlik ez a tisztség közte és Steiner között, ő az elejétől a végéig a hátán viszi a filmet. Ellopják a bakancsát alvás közben (a lábáról!), elcseréli a ruháját sültkrumpliért vagy felzabálja az egész csapat lekvárját, ezzel megmentve a többieket a hasmenéstől. Érdekes hasonlóság, hogy Fábri Ötödik Pecsétjében és itt is ő kezdi el először verni az ajtót kétségbeesetten a fogságban, hogy engedjék ki. Igazi ikon, megunhatatlan egyéniség. 

Garas Dezső – Steiner: Steiner a másik humorforrás. Ónodi beveszi a csapatba, mert elvileg tud focizni és sikerül is a labdát normálisan eltalálni a próbarúgásnál. Majd persze kiderül, hogy két(bal)lábas, szörnyen béna, csak az életben maradásért hazudik és küzd – mint mindenki más. Olyasfajta Mekk mester alak: azt mondja, mindenhez ért, majd szépen sorjában kiderül, hogy kamu az egész. Persze az utolsó pillanatban, ugyancsak Mekk mesterhez hasonlóan, azért kapunk egy kis jóvátételt tőle. 

 

Sinkovits Imre – Ónodi: a sztárcsatár. Folyamatosan őrlődik, mivel focizni nagyon szeretne, de szembesülnie kell azzal, hogy a társainak ez csak egy lehetőség a túléléshez. Ez persze nagyobbnál nagyobb konfliktusokhoz vezet. Ő felel mindenért, ő a céltábla, a legjobb barát vagy éppen a közellenség.

Mind a három karakterre és az egész gárdára igaz, hogy mesterien alakítanak. Márkustól megszokhattuk a profizmust, hiszen ő a filmes karrieren kívül színházban is remekelt, Garastól pedig hatalmas a kis esetlen, burleszket idéző zsidó figura. Sinkovits pedig Sinkovits.

A szerkezet

A filmet szépen keretezi és felosztja három kocsizás. 1) Kezdésként a kamera végig pásztázza az alvó rabokat a barakkban. Ezt a nyugalmi állapotot szakítja meg a tiszt és a sorakozó szava. 2) A csapat szökési kísérletekor ugyanígy kalandozik Szécsényi lencséje a pihenő csapattagokon, akiket szintúgy a tisztek üvöltése ébreszt. Itt már a bonyodalom kellős közepében vagyunk, az ébredés halállal végződik Rácz számára. 3) Ezt viszi tovább és végbe a film végső motívuma, ahol ismét beáll a nyugalom, de nem a rend. A csapat vérben fürdik. Ezzel a keretezéssel osztja fel a filmet Fábri és kiváló operatőre.

garas-dezso-sinkovits-imre-fabri-zoltan-foci-film_1.jpg

 Külső és belső feszültségek

A film legfontosabb építőkockája a rezsim nyomására torzult személyiség és az ebből adódó feszkó. A tiszt-rab viszonyrendszer furcsa, hiszen a német a valódi ellenség, a konkrét fogvatartók viszont magyarok. Ez néha rést üt a gépezeten, és a tiszteket jófejnek látjuk. Sajnos ők is csak elkalandoznak ilyenkor: ahogy magukhoz térnek, rögtön visszaöltöznek eltipróba és szolgálják tovább a fasiszta hatalmat.

Ahogy Ónodi elkezdi „edzeni” a csapatot, azonnal ellenük fordulnak azok, akik nem kerültek be. Német-bérencekké, jól látható és rámutatással megnevezhető ellenségképpé formálódnak, ami egy, a rabok közötti belső konfliktust szül. Ez a zseniális (és szomorú) fogása a filmnek: itt már nincs magyar összetartás sem (lehet nem is volt), mindenki levetkőzi az emberséget, és a gyűlölet újra győz: egy nagy verekedésben manifesztálódik – „Üssétek a focistákat!”.

A meccs eldönt mindent. Megérkezik az ezredes a csajával (Apor Noémi zseni alakításával, by the way!) aki egy jó kis német győzelmet szeretne látni. Egy ideig ez sikerül is, de Ónódi beindul, a csapat erőre kap, a szurkolók pedig fellelkesülnek. Ennek a tetőpontja az, amikor Eberhardt (Görbe János), az addigi focista-ellenes felbujtó is elkezd a csapatnak szurkolni, üvölteni. A gólok potyognak, a németek egyre mérgesebbek. Az utolsó cseppek egyike, hogy Steiner is kicselez pár német tenyészbikát a pályán. Egy zsidó elveri a németeket? Innen már csak egy köpésre vagyunk a mindent eldöntő 11-estől.

 

Orosz repülők jelennek meg, ennek a dramaturgiai célja főként az, hogy oda tudják súgni Ónódinak a tanácsot: „Ne rúgd be, hallod!”. De ez már egy eldöntött kérdés Sinkovits fejében. A hangulat tetőfokán nem marad más, mint a Deus Ex Machina: sortűz a tömegbe. Amikor a tehetség és az összefogás túl nagy, ugrál, feltűnő, az ellen bizony tenni kell, hiszen a hatalomnak az sohasem volt és talán nem is lesz érdeke, hogy az emberek összefogjanak.

A jó film olyan, hogy túllépi a hatáskörét. Ez most akkor a fociról szól? A fasizmusról? Az elnyomó/elnyomott táncáról? Talán mindről. Áthallásokból, utalásokból bizony van benne rendesen. Bergman Hetedik pecsétje talán felfedezhető egyszer, a tömegbe lövés motívuma a kommunista rendszer megvilágításában egy érdekes dolog, és persze a József Attila idézetek. Bár azok egyszerűen csak kurva jók.

Ha jót akarsz, focit, és magyart, akkor ez a film a tiéd

Írta: Márton Bence

A bejegyzés trackback címe:

https://filmter.blog.hu/api/trackback/id/tr2414063845

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.