A klasszikus, minőségi és elgondolkodtató sci-fi visszatérni látszik Hollywoodba, de ezennel a nők bújnak pöpec egyenruhákba, hogy a világ megmentésére siessenek. Az Érkezés után itt az Annihilation, avagy az Expedíció!

Meglepő, hogy az igényes és minőségi science fiction kezd visszatérni a hollywoodi filmkészítésbe. Denis Villeneuve Érkezés és Szárnyas Fejvadász 2049 című alkotásai, valamint Alex Garland Ex Machina című filmje is besorolható ebbe a kategóriába. Legújabb munkája, az Expedíció pedig tovább bővíti a listát. A történet alapjául, Jeff VanderMeer azonos című regénye szolgál, mely szerint egy meteor zuhan a földre és ennek következtében egy zóna jön létre, ami egyre csak terjeszkedik. Egy öttagú tudósokból álló csapatot küldenek be a zónába, akiknek a feladata eljutni a jelenség kiindulópontjához.

A film keretét egy kihallgatás adja, melynek során több idősíkon keresztül ismerhetjük meg a karaktereket és motivációikat. A forgatókönyv egyik nagy érdeme, amit Garland jegyez, az, hogy a szereplők és a köztük lévő kapcsolatok reálisak. Például nagy hangsúlyt kap egy párkapcsolati szál Natalie Portman és Oscar Isaac karakterei között, amelyről a forgatókönyv és a rendezés el tudja hitetni, hogy valódi. Nincsenek túlzó érzelmek, nagy szerelmi vallomások és hollywoodi cukormáz. A színészi játék visszafogott és hiteles, túlzó gesztusoktól és nagy érzelmi kitörésektől mentes.

A női karakterek ábrázolásában is megfigyelhető a realizmusra való törekvés. Nem tökéletesre sminkelt szupermodelleket szerepeltet a rendező, mind a színészválasztás, mind az ábrázolásmód arra törekszik, hogy a néző elhiggye, hogy ezek a nők valóban képesek azokra a dolgokra, amiket véghezvisznek, nem érződik az, hogy csupán az újkeletű feminizmus és pc jegyében pakolták tele a filmet női szereplőkkel, mert azok valóban rátermettek és szívósak voltak. Ugyanakkor a film nem esik abba a végletbe, hogy női terminátorokat mutasson be, teljesen emberiek és bátran kifejezik érzelmeiket.

A karakterek tudatossága, hogy mernek kérdezni, megkérdőjelezni, valamint a tudomány alapján biológiai, fizikai és antropológiai válaszokat adni a velük szembekerülő jelenségekre; egyenesen példaértékű. A következtetések levonása a megfigyelésen alapul minden esetben. Nincsenek random légből kapott megoldások és relevációk, azért mert a forgatókönyvíró elakadt volna a történetben és szüksége lenne valami teljesen értelmetlen és hiteltelen magyarázatra, amire valamelyik karakter csak úgy hirtelen rájön

A feszültség keltés és annak adagolása szintén nagyon jól működik, a film előre haladtával fokozatosan épül fel. A látványvilág gyönyörű, különösen a zónában, de mégis képes közvetíteni, hogy valami nincsen rendben. Különösen a színek kezelése és ábrázolása által egy nagyon egyedi atmoszféra jön létre.

Ami pedig még fontosabb, hogy a látvány szolgálja a filmet és a történetet, nem uralja el. A befogadást viszont megnehezítheti a kicsit száraz, hideg és távolságtartó stílus. Ugyanakkor egy iránymutató alkotás az Expedíció, amely nem akar betagozódni a trendekbe és milyen jól teszi!

Írta: Szamotni Péter